Örvény

Egyetlen érintés csupán az élet,
Annyira vágytam,
Halk susogásban,
Csillagok alatt,
Föld és ég között,
Tó tükre fölött.
Inkább indulat,
Inkább érzelem,
Kezed a kezemben, szíved a szívemen,
Érezd hát, ki vagyok!
Ezredszer is a lelkembe égsz.
Hát ne menj még!
Csak nevess, mint máskor,
Nézz rám még százszor,
Segíts megállítani az időt!
Sóhajok tengerében, örvénylő érzelem,
Minden múlandó, a pillanat végtelen.
Muszájból engedsz el?
Lehet, hogy te semmit sem érzel…
Hiába indulsz…
úgyis visszanézel.

Káprázat

csak álom

éjjel is, ébren is.
új reményt reptet

zöldszemű angyal,
jéghideg végzet,
ha tökéletes

túl sokat téveszt.

csak a színes ködök szélén
felsejlő kontúr.

csóknak mondott méreg.
fűzfa törzsén
széthasadt kéreg
csak kígyóolaj.

sós patak.
semminek hazudott örök nevek.
a jelent sírják vissza a lápi szelek.

Könny
(cédrusok)

hát miért nem sírsz soha?
csak egy pillanatig nézz rám…
még mindig repül az élet.

de most, hogy a szemedbe nézek,
mintha lassulna az idő.
a törvények széthullnak.
és fényt adnak a mécsesek
és árnyékot a cédrusok.
és a szabadság láncai selyemből vannak,
és a jégszívek is megolvadnak
és szárnyat kapnak a szavak,
és lelket a képzetek,
és új távlatok nyílnak,
és… megtanulom én is, hogy
az angyalok nem sírnak

Hős

izgalom felhői gyűlnek a fényben,
apró pillantás elvész a térben
készül a test, szilaj az akarat,
egyfelé figyel az ész és a szív,
kihívó tartás csatába hív,
csak nyerni kell,
s minden tiéd.
felszáll az életed,
lelkes kiáltás bőrödre visszaszáll,
ezerszer ugrasz, mégis eltalál,
durva a játék.
izmok feszülnek, ezerszer, újra,
durván pattan a szenvedély húrja,
futó mosoly csak, tündéri szikra,
szívembe ég a pillanat íze,
erősödik a szivárvány színe,
úgy hozzád bújnék.
elragad ismét a versenyszellem,
pattan a gömb, cikázik a tekintet,
melegszik a levegő,
izzik a lélek.
a szikla is megremeg,
trombiták zengenek,
kőkemény viadal, édes a diadal,
kívül, belül minden lángol,
elemed a szenvedély.
Győzelem íze, tündöklés fénye,
mindketten tudjuk, hogy te vagy a hős

Valahol bent

újra felzúg,
valahol bent.
mindketten tudjuk,
hogy senki sem szent.

mindketten tudjuk, hogy minden csak játék,
csillagfény peremén nem létezik árnyék.

épp a jégvirág töri meg a fényt.

szilárd szikla szavakkal
rajongsz az életért.

laza láncok tartanak,
merész vágyak altatnak,
szelíden fonnak körbe a titkok.

már csak a szikra suttog,
súlyos a csend.
mondják, vihar lesz…

kicsit félek.
te vagy az éjszaka…
susogó szél dalával,
csak egyszer ringass el!
bújj hozzám, és többé
sose ébressz fel.

balla diána 2012.