Cseresznyevirág

Március volt.
Egy kis cserfes kölyök-angyal
Kék tintával fröcskölte be az eget
Szárnyra kaptam.
Elindultam: nem tudtam, hová megyek.

Komoly felhők, szilaj szelek,
Ott ültek mind, egymás mellett,
összesúgtak, felnevettek,
engem néztek, elmerengtek,
végigmértek,
és megkértek,
hogy Rád vigyázzak.

Én csak álltam meglepetten,
nyugtalanul forgolódtam,
nézelődtem, elpirultam,
gondolkodtam…

Pillantások villám-fénye
várakozón belém csapott.
Ölelésre, földi létre
nem hittem, hogy méltó vagyok.

Akkor még semmit sem tudtam,
szégyellősen bólintottam.
Másodszor is elindultam:
átkarolt az alkonyat.

és Látod: Most itt vagyok.
már hallom a hangodat.

Rád vigyázzak?!

ügyetlenül fogom meg a kezedet.
Nem tudom, hogy mit csináljak,
(rám kacsint a napsugaras szeretet)

Elmosolyodsz.

ölbe veszlek,
repítelek,
megszeretlek.

hintázhatsz a napsugáron,
játszhatsz pókháló-gitáron,
fogócskázhatsz csillagfénnyel,
alhatsz szivárvány-reménnyel,


repítelek, egyre jobban,
elszédít a létezés,
felhőmáglyák fénye lobban,
feldereng a szívedben a kétkedés,

szoríts most, mert elejtelek,
lenn a mélység:
  kapaszkodj, mert végtelen.
elhagylak. elfelejtelek.
tovább szállok:
nekem ez az életem.

fanyar bájjal elsöpörlek
úgy félek, hogy összetörlek
szoríts,
most már én is félek
légben úszó tüzes lélek,
az vagyok.
Szélsebesen a semmibe
veled együtt zuhanok,

de az élet peremén
lassan-
lassan
megállunk.

Szív-szakadék.

Elmosolyodsz.

ez legyen a halálunk.

balla diána 2012.