nem megy most, ez a vers,
nem sikerül, nem sikerülhet.
csend van.
csendbe vagyok.
elmegyek – itt maradok.

rímtelen-
furcsa a ritmus,
így sose volt, sose lesz már,
megszakad. nem sietek,
ami megvár
az számít csak igazán.

én nem tudom, hogy van ez,
épphogy felragyog,
épphogy a nap kisüt…
ennyi a négy év.

most még itt vagyok,
épp most – nem vagyok…
érteni sem akarom.

egy köszönöm,
egy „sosebánd”,
ez a vége, ezt hagyom itt,
és könnyek, persze, a könnyek,
a sok nevetés, mosolyok, ölelések…

furcsa ez,
sok emlék – összesimul,
úgy akarok valamit
még most – legutolsót…
mindegy… visszajövök, Te se múlsz el
nyomtalanul.

balla diána 2012.