Nekrológ

// A világ legcsodálatraméltóbb emberének emlékére//

~Még egy Hős, aki ennyit, épp ugyanígy bizonyít,
nem lesz, jaj, sose lesz már.~

Itt ez a Föld, tele mindennel.
Van, ami szédítő. Ami furcsa.
Kékbolygó… néhány mosolygó emberrel,
erdővel, tengerrel.
Van jövője, jelene, múltja.
Hősei vannak.
És most kevesebb lett.
Aki tudja: beleszédül,
könnyeket hív menedékül,
fejet hajt és tiszteleg az Őserőnek.
Kitartásnak. Akaratnak. Szilárságnak.
   Rendíthetetlen kőszikla, elemi energia volt.
   Galamblélek. Előtte most meghajolt a
   mennyország.
   Az emlék marad. És a példa.
   Példakép. Egy fáradt mosoly,
   az életkedv…
    a biztatás, hogy
   „ne csüggedj”.
   A „jól vagyok”.
   Sose törj meg – ezt hagyta itt.
   Példaélet. Töretlen hit.
   Végtelen
   Küzdelem.
   Halált
   Megvető.
   Szó nélkül.
   Emlékül.    

balla diána 2012.