Merengő

nincs
már
nyár

a napfény fapadlón koppan
melletted fekszek- romokban.

veled van még az a zöld szemű talán
a tejfölszőke, a barna, a magány…

- telezúgta az ősz a világot.
szétzuhanok. szikraszilánkok.
megzizzen az aranysárga létezés,
szüretelsz, gyűjtögetsz, kapaszkodsz.
(atomokra. atomokra szétesés,
egyáltalán nem vagy kedves. magadhoz.)
hagyd el a szép szeretőket.
- telesírta az ég a mezőket.

az emlék összefog: hófehér pólya,
de foszladozik a múlt takarója

mellettem fekszel – de hol vagy?
meg kéne ölelni a Holdat…

ősz
van
már

balla diána 2012.