személytelen.

akkor rájössz mindenre
eszedbe jut elfelejted a hibákat egyelőre elfedi
a porpúder barackszínű szoknyába bújsz de nadrág  is
lehetne éppen és Rá gondolsz ismét észre sem
veszed hogy összekened magad szemhéjtus
azt hiszed egy percre hogy kellesz neki
énekelsz de inkább csak dúdolgatsz és a cseresznyés
szájfény is jól esik aztán elindulsz visszafordulsz belenézel
magadba és a tükörbe hogy látszik-e hogy sírsz
és a hajad is rendben van-e és még annyi SOKFÉLE
-GONDOLAT…  és lelkes vagy és bátor és őszinte hozzá
  mész máshoz sosem reméled hogy olyan mint
’aznap ’de

távolodó.

mert ő szétszórt és olyan is lesz
mindig te sem változtatsz rajta csak
nézed és örülni próbálsz és szeretni
próbálod és nem észrevenni hogy
ő milyen és hogy mindegy te milyen
vagy mit gondolsz nem számít
őt érdekli ugyan de nem sokáig
csak addig a pár pillanatig amíg
a szemedbe néz utána nem jutsz
eszébe sem napokig de te ezt
tudod és megbocsátod neki
hogy törékeny mint a porcelán
és meg sem mered fogni csak nézni
hogy olyan a mosolya mint a hó pedig
ő nem olyan kedves csak mintha már nem
tudna annyira szeretni de elnézed még
ezt is

ringató.

bár ő nem nagyon hagyja
csak félszegen bámulod
a padlót mert valami olyan
amit még nem éreztél valami
tompa fájdalomszerű
boldogság szétárad a termemben
a testedben és kicsit hazudik
az agyad hogy lehet még
valami áttetsző selyemillatú
lilaság mint a bűnbánat nézed
és nézed és nézed és elolvad
még a tűz is ha látod mert
minden de minden szavát imádod és
közelebb lépsz csak néhány
lépéssel odabújnál de nem mered és
csodálod


szakadás.

és ilyenkor kicsit vége van
se ő se te nem tehettek róla
ellene még kevésbé csak
annyit amit eddig is hazudsz
magadnak őt pedig hagyod
mert haragszol de mindenkire és
senkire mert nem olyan vagy és
sírsz mert belül olyan nagyon fáj valami
nyugodt kis pillanatért könyörögnél az
érzéseknek nem sok helyük van ilyenkor
minden ragacsos homály és vigasztalhatna de nem
tudja elképzelni sem hogy miért sőt te
sem csak olyasmit hogy nagyon hiányzik
valami és ő pedig nincs messze de közel
sincs pedig levendulanyugalmat próbál rád hinteni csak
nem hiszed el mert túl monoton a szívdobogás
fojtó a füst és lenyeled
a könnyeket még egy mosolyt sem adsz
magadnak neki sem és kicsit összeroppansz kicsit
meghalsz és rád néz tanácstalan az vagy te is
és eldöntöd hogy megköszönöd és inkább
mégis rámondasz egy áment hogy lássa hogy
vége van egy
kicsit egy kicsit vége van.

balla diána 2012