ilyenkor előjön az ’eper ’
kettő a te Te TE tudod
már az egészet de most
is mosolyogsz mert érzed
hogy rólad szól
minden

kulcs.
amikor legelőször nem
tudom miért nem is hiszek
benne csak elfolyt tustinta
nyomai idézik halványan
és bájosan hiszen ilyen vagy te
is valahogy velem voltál pedig
erről szó sincs de így volt emlékszem
a lila liliom a ruhámon a napsütés
és te voltál mellettem
akkor
tudtam hogy így lesz mindig
beleragyogsz kicsit a fényekbe és
maradsz már ez amivé
most váltál


baba.
régen volt kislány
voltam még sokkal inkább
és ott elkezdődött úgy hogy nagy
szemek derengő szőkeség porcelánarc
már nem tudom biztosan hogy
igaz de valami rózsaszín
lebegés felsejlik tudod jól érzi
valamikor mindenki és először
megöleli és szereti abban a percben
jobban mindennél mert az övé
most is azok a nagy szemek
és éppen ugyanúgy ugyanazt
csak nem szőke szebb és
szeretnivalóbb de a szíve dobog
szédítő veszélyes és érez
mint a kislányok
 
 
láng.
elviselsz
tudtam és nem nagyon érdekelt
hogy mit szabad vagy hogy
te kit vagy én és nekem és neked
kellene vagy lenne szabad gondolni
sem nagyon akartam arra hogy
így ezt nem szokták
bevallani még maguknak sem
vagy érezni csak a szikra ilyen
furcsa hogy előbb-utóbb lángra lobban
nem tudja hogy ez másoknak tetszik
vagy nem csak ég és érzi hogy így kell csak
ne égessen meg de hideg aki fél a
tűztől szóval hagyd csak nem baj ha
több kicsit már mint amit
 
 

félmosoly.
hívhatlak akárhogy minden
vagy tündér baba démon és
boszorkány mindegy
melyik mert csoda az összes  hatsz
mint az ópium azért mégis kicsit
féltelek mondhatnám hogy vigyázz
magadra hogy ne engedd vagy
engedd hogy még átláthatatlanabb
megfejthetetlenebb érthetetlenebb
legyen ez az egész vedd
észre vagy ne mondj rá igent
vagy nemet nem számít csak merj
élni úgy hogy lássam én is rajtad
benned azt a tüzet amit még csak
elhiszek ragyogj és ne
hallgass rám…
én csak remélem hogy megmarad
belőled valami lehetetlen akkorra amikor
már
semmi
de semmi
nem köt minket össze

 

balla diána 2012.